Volt időm az elmúlt két napban megnézegetni egy-két magyar gasztro lapot. Mind csodásan színes, és egy oldalon több recept is van; természetesen az ételek fotóival együtt, amikből egy-kettőbe mindig szerelmes leszek. Sajnos mégis csak egyetlen lapot tudtam értékelhetőnek minősíteni. Mégpedig azt, amelyikben olyan ételek voltak, amiket én is elfogyasztanék, és amik nem voltak túlbonyolítva, és megbolondítva olyan zöldségekkel és fűszerekkel, amik nálunk nemigen kaphatóak, nehezen beszerezhetőek, illetve amiktől idegenkedem.. pl. a szőlős, szirupos forró mártás a krumplin és húson.
Van egy olyan papír minőség, amiből, ha az újság készül, én azért megveszek. Németországban, a reptéren volt szerencsém egy ilyen gasztro újsággal találkozni, és bevallom, nem a tartalma, hanem a minősége miatt vettem meg a lapot.. én már csak ilyen vagyok, nem kell azért kinevetni. Azóta azért a tartalmát is átvizslattam, és ami az ételek között első látásra megfogott, az a polenta volt, ugyanis ilyet még soha nem ettem - ahogy a gerslivel is csak pár hete ismerkedtem meg.
Bár nagyon hirtelen kijelentés ez most tőlem, és lehet, hogy végig se gondoltam rendesen ezt, de a közeljövőben készítek majd pl. sült fűszeres, kecskesajtos polentát, készítek majd tengeri halat spenót ágyon, és ha egyszer sikerül összeszednem minden bátorságomat, és tényleg lesz rá időm, akkor elkészítem életem első burgundiai marharaguját (boeuf bourguignon) is, mert már csak a recept elolvasásától elkezdtem szédelegni.. és vágyom az ízére, de nagyon. :)
Photo by Naky: http://www.facebook.com/naky.photography
Az édességekkel valahogy nem sikerül megbarátkoznom.. olyan pökhendien néznek ki ezekben az újságokban is..;-) és ez nekem nem nagyon tetszik.. :))
