MINESTRONE ALLA GENOVESE ÉS ZÖLD FRITTATA

MINESTRONE LEVES

A leves egy olyan étel, ami nélkül nem tudok hosszasan meglenni. Forró, illatos, végig csorog a torkomon. Ha csak ezt eszem lötyög az egész a hasamban, mégis tudom, hogy tele vagyok. A Minestrone levest leginkább nyáron érdemes készíteni, mert akkor vannak meg hozzá a friss zöldségek. Én úgy érzem azért, hogy most sem voltam annyira elkésve ezzel, mert csak a zöldborsót és a zöldbabot kellett fagyasztott formában megvennem hozzá.

                                                                               

   Photo by Naky: http://www.facebook.com/naky.photography

Természetesen az elkészítése nem ment zökkenőmentesen. A fehérbabot, már tegnap este beáztattam, ez még nem okozott különösebb fejfájást. Két edény kellett a leves elkészítéséhez. Az egyik amiben külön megfőztem a babot. Úgy egy óra kellett hozzá. Türelmetlen vagyok, és a legnagyobb lánggal próbáltam meggyorsítani a dolgot.. Természetesen a babom fehér habot növesztett, ami elárasztotta az egész tűzhelyemet, amit pedig megbarnult és ráégett a vasra. De miért is csodálkozom magamon.. Pff.. 

A másik lábosba összeaprítottam a hagymát és fokhagymát, és ezt az olívaolajon elkezdtem pirítani. Hozzá kellett adni a zöldbabot, a vastagabb szeletekre karikázott cukkinit, erre rá kellett önteni kb. két liter vizet, és már rotyoghatott is. 

A bab főzésének megkezdését követően fél órával elég ezt a másik részt elkezdeni csinálni, különben ez a rész előbb elkészül, minthogy a bab megpuhuljon. 

Mérlegem nincs, és még soha nem méricskéltem a dekákat és grammokat.. vagyis kicsit kétségbeesetten néztem a cukkinikra, amiknek fogalmam nem volt a súlyáról. Kicsit voltak, két darab, hát belevagdostam a levesembe. Mittudomén milyen volt a súlyuk.. A többi zöldséget bögréztem. A hagymát és fokhagymát pedig már azonnal a szemetes felett tisztítottam, hogy ne kelljen külön a héjakat összeszedni, végigszórni a konyhakövet, hogy aztán csak a fele érkezzen meg a szemetesig.

Miután a bab is megfőtt, ezt és a zöldborsót is beletettem a másik, zöldségekkel teli rotyogó lábosba. Sóval, borssal ízesítettem, és két leveskockát tettem. Rotyogott még úgy 10 percet.:)

Amikor megkóstoltam, úgy éreztem, hiányzik belőle egy kis savanykás íz.. így tettem bele egy kiskanál ecetet. Ez nem része a klasszikus Minestrone leveseknek, ez saját ötlet volt. Igazán finom lett tőle a leves.

Természetesen a 3 négyzetméteres mini konyhám háborús tereppé változott. Az ablakon befújó szellő két percenként elfújta a tüzet a lábosok alatt, a teásdoboz, kenyérpirító, szendvicssütő a nagyszobában kötöttek ki, és a receptjeim már fél óra után eláztak.. 

Hős vagyok! Túléltem! És még finom is lett!

                                                                                

 Photo by Naky: http://www.facebook.com/naky.photography

ZÖLD FRITTATA

Van ez a buggyos konyhai segédeszköz, amit még soha nem használtam. A Frittata elkészítésénél viszont végre tisztázódott bennem, hogy mire is jó.:)

                                                                                 

Photo by Naky: http://www.facebook.com/naky.photography

A Frittata elkészítése nagyon egyszerű, vagyis a legnehezebb része az egész folyamatnak a bevásárlás volt.:))

Mivel rájöttem, hogy a levesem is csak zöldségből áll, úgy döntöttem ezt az ételt kiegészítem a recepthez képest egy kis sonkával és szalámival, hogy legyen benne egy kis husi.

                                                                                

 Photo by Naky: http://www.facebook.com/naky.photography

Egy kis méretű tepsit kikentem olívaolajjal, és belehelyeztem a kb. 1 cm vastag szeletekre vágott két darabka cukkinimet. Ezt bedobtam az előmelegített sütőbe, és amíg a cukkini kicsit sült és puhult, addig én elkészítettem a pesto-s öntetet hozzá.

4 teljes tojást, 3 evőkanál zöld pesto-val és 1 dl 2,8%-os tejjel összekevertem, adtam hozzá sót, borsot, és egy nagyon pici szárított darált fokhagymát. Ez volt itthon a polcomon, és megtetszett az ötlet, hogy ezt is rakok bele. Szerettem volna egy kis mustárt is belekeverni, de az elfogyott.. - amúgy a receptben ez nem is szerepelt. A pesto nem akart olyan könnyen elkeveredni a tejben és tojásban, és ekkor jöttem rá mire is jó ez a buggyos konyhaeszköz..:)). 

Úgy 10 perc után a sütőben a cukkini már illatozott, így rá is tettem a kockákra vágott fokhagymát és hagymát. Hagytam ezt is 5 percecskét sülni, majd ráöntöttem az egészre a pesto-s öntetemet. Rátettem a kockákra vágott mozzarellát, a csíkokra vágott sonkát, és a tetejére rátettem a szalámit is. 15-20 perc alatt elkészült a szépség. :)

Nem bakiztam, és ízletes lett a Frittata-m.:)

Örülök, hogy azért a konyhámat nem látjátok.. :(.. és mosogatni kéne, tűzhelyet vakargatni.. Ki jön? Ki csinálja ezt meg nekem..? Mert én nem akarooooommm!!!...:((     

   

A MUMUS

Képzeljétek el, hogy mióta elkezdtem ezt a kis blogot írni - pedig még éppenhogycsak :) két-három bejegyzést írtam - , a legtöbb ismerős csaj azt mondta nekem, hogy ők sem szeretnek főzni. Hogy tényleg időigényes ez a dolog, és mindenkinek ott a gyereke, a hobbija, a munkája, az egyebek, amikkel és akikkel a munka után is foglalkozniuk kell.. így a főzés számukra is igazi mumus. Jelezték, hogy a mosogatógép egy áldás (itt megállok, és gyorsan beszúrom, hogy szeretnék én is egyet, így aki adakozna szegény, szerencsétlen, konyhaundorral küzdő énemnek, akkor ezt a kockaczukor.postalada@gmail.com címen megírhatná..;-)), és enélkül bele is őszülnének ebbe a konzervatív női szerepbe, mint a tűzhely melletti ácsingózás. Sajnos akinek gyerkőce van, nem tudja a konyhai ipart kikerülni, és van aki nem tudja megoldani, hogy minden nap kiugorjon egy kifőzdébe, főzelékfalóba, görögbe, törökbe, kínaiba, nagyi étkezdéjébe, olaszba, vagy vegába enni valamit. Én sem tudom megtenni, hogy minden nap 1.000-2.000,-Ft-ot költök egy-egy étkezésre, így elég sűrűn előfordul - bármilyen abszurdan és egészségtelenül is hangzik - hogy csak hideget eszek.

Persze az én étkezési furcsaságaimnak a hátterében az is áll, hogy gyerekként igencsak kövér voltam. Zabáltam, és mivel a szülői és nagyszülői fészkekben mindig akadt ízletes étek és édesség, így ezt nagyjából megállás nélkül tettem. A nagyszüleimnél például a konyhában, a kamrában, a nyári konyhában, a lenyithatós szekrényben, és mindenhol, illetve mindig volt valami sütemény vagy cukorka. Nagyapám minden nap kiskanállal ette a mézet.. és hát én is mézfüggő lettem. :) A szüleim és nagyszüleim is szinte minden nap főztek, ízletesebbnél ízletesebb sülteket, köreteket, leveseket.. nemigen tudtam ellenállni. Mire egyetemre kerültem, már szó szerint gurultam. A szerelem azonban nem válogat, engem is eltalált. De mivel ez a szerelem nem teljesedhetett  ki, és ezért magamat hibáztattam, abbahagytam az evést. Három év alatt le is fogytam 40 kilót. Természetesen azóta sok idő telt már el, ami alatt normalizálódott a súlyom, vagyis a csont sovány énem egészséges alakot öltött. Az viszont mélyen belémégett, hogy az étel egy mumus, amitől csak nőhet a hátsóm, és minden olyan nőies idom, ami kerekedhet.

Egyetértek azokkal az elméletekkel miszerint a fogyókúra csak akkor lehet tartósan eredményes, ha életmód változás is bekövetkezik. Nem hiszek abban, hogy tartós marad, ha fél év alatt 15 kilóval könnyebb lesz valaki. Tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy ha az illetővel egy évvel később találkozom majd, akkor már nem lesz olyan karcsú és sudár, mint amennyire hirtelen megvált a súlyfeleslegétől.

Nem hiszek abban sem, hogy valaki okosan leírja hogyan kéne táplálkozni és sportolni, pontosítva, nem hiszek abban, hogy ezek a tételek minden emberre ugyanúgy érvényesek. Szerintem minden szervezet más és más, és minden szervezet máshogy reagál a külső és a bevitt dolgokra. Mindenkinek magának kell kialakítania az étrendjét, mindenki maga kell változtasson a táplálkozási szokásain, hiszen mindenki pontosan tudja magáról, mi az amitől hízik, mi az amire szüksége lenne a testének, stb. Aki azt mondja, hogy ezekkel nincs tisztában, az hazudik.  

Az én szervezetemnek a sporton kívül szüksége lenne az egészséges táplálkozásra, amit nekem úgy kell megoldanom, hogy ezzel a lelkem is békében legyen: vagyis csakis cukor és szénhidrát mentes ételeket kéne ennem, vagy ha egy kis cukor is van benne, akkor azt csak kis mennyiségben ehetem. 

Az óvatosságot már megszoktam az utóbbi kilenc évben. 

Most már csak a konyhával kéne összebarátkoznom.. :)