OLASZ KAJA

(Előzetes megjegyzés: A fotó csak illusztráció. Nem jártam piacon! Bár a fotót egy éve én készítettem, most csak díszítő elemnek csatoltam a bejegyzés mellé.:) 

Ahogy közeledett a hétvége, úgy éreztem egyre nagyobb aggódást. Tudtam, hogy meg kell emberelnem magam, ki kell találnom mit főzzek, és ehhez mit vásároljak. Tologattam minden nap magam előtt a feladatot, de pénteken már nem tudtam kikerülni a feladatot. 

Két olasz ételt választottam mára, ugyanis ezek hús mentesek, és reménykedem abban a receptek elolvasása alapján, hogy nem igényelnek komolyabb előkészületet. 

Bár olasz ételekről van szó, nem tészta étel amit készíteni fogok.:) Én nem eszem tésztát, vagy legalábbis, amíg lehet, addig mást eszek, mint a tésztát. Nincs bajom a tészta ízével, valójában több pofára tudnám habzsolni. Kár, hogy szénhidrátból van.. mert így kénytelen vagyok mellőzni.

Szóval két olyan olasz ételt választottam, ami zöldségekkel teli. Úgy gondoltam megúszom ezekkel a piacozást, és mindent megtalálok majd a sima, átlagos közértben is. Egyetlen összetevőről nem tudtam csak, hogy honnan szerzzem be, de olyan lusta voltam, és olyan kedvetlenül álltam neki ennek a vásárlásnak, hogy bevallom nem is érdekelt, hogy megtalálom-e vagy sem. Ez az összetevő az édesgyökér. Végül nem találtam meg ezt a közértjeimben, így kénytelen leszek enélkül a fűszer nélkül főzni. Ami viszont azonnal felidegesített, és még engem is megdöbbentett, hogy nem találtam fagyasztott zöldborsót aaaaa köööözééérttttben.. nem éjjel-nappaliban, nem kisboltban, hanem nagy közértnek a fagyasztott termékei között. Miután 10 percen át vizslattam a pultokat, megkérdeztem egy eladót is, aki közölte, hogy az nincs.. van spenót és sóska, van zöldbab, de borsó nem szokott lenni. Valaki?! Sikítok! Most el kell mennem három teli zacskó kajával egy másik boltba is! Áááá. Teljes depresszióba estem. 

A recept mellett láttam a kész ételekről készült fotókat is. Csodaszép hatalmas fehér babszemek vannak a fotón, de amikor én megláttam a mini fehérbabot a bolti zacskóban, elszontyolodtam. Piacra még mindig nem akartam elzarándokolni, emiatt megbékéltem ezzel a picikével. A zöldbabomon pedig csak itthon vettem észre, hogy sárga hüvelyű, és nem zöld mint a fotón.. szóval ilyen bakikkal kezdem a főzőcskét.. de azért belevágok..

..a kb. 3 m2-es konyhámban.. 

A MUMUS

Képzeljétek el, hogy mióta elkezdtem ezt a kis blogot írni - pedig még éppenhogycsak :) két-három bejegyzést írtam - , a legtöbb ismerős csaj azt mondta nekem, hogy ők sem szeretnek főzni. Hogy tényleg időigényes ez a dolog, és mindenkinek ott a gyereke, a hobbija, a munkája, az egyebek, amikkel és akikkel a munka után is foglalkozniuk kell.. így a főzés számukra is igazi mumus. Jelezték, hogy a mosogatógép egy áldás (itt megállok, és gyorsan beszúrom, hogy szeretnék én is egyet, így aki adakozna szegény, szerencsétlen, konyhaundorral küzdő énemnek, akkor ezt a kockaczukor.postalada@gmail.com címen megírhatná..;-)), és enélkül bele is őszülnének ebbe a konzervatív női szerepbe, mint a tűzhely melletti ácsingózás. Sajnos akinek gyerkőce van, nem tudja a konyhai ipart kikerülni, és van aki nem tudja megoldani, hogy minden nap kiugorjon egy kifőzdébe, főzelékfalóba, görögbe, törökbe, kínaiba, nagyi étkezdéjébe, olaszba, vagy vegába enni valamit. Én sem tudom megtenni, hogy minden nap 1.000-2.000,-Ft-ot költök egy-egy étkezésre, így elég sűrűn előfordul - bármilyen abszurdan és egészségtelenül is hangzik - hogy csak hideget eszek.

Persze az én étkezési furcsaságaimnak a hátterében az is áll, hogy gyerekként igencsak kövér voltam. Zabáltam, és mivel a szülői és nagyszülői fészkekben mindig akadt ízletes étek és édesség, így ezt nagyjából megállás nélkül tettem. A nagyszüleimnél például a konyhában, a kamrában, a nyári konyhában, a lenyithatós szekrényben, és mindenhol, illetve mindig volt valami sütemény vagy cukorka. Nagyapám minden nap kiskanállal ette a mézet.. és hát én is mézfüggő lettem. :) A szüleim és nagyszüleim is szinte minden nap főztek, ízletesebbnél ízletesebb sülteket, köreteket, leveseket.. nemigen tudtam ellenállni. Mire egyetemre kerültem, már szó szerint gurultam. A szerelem azonban nem válogat, engem is eltalált. De mivel ez a szerelem nem teljesedhetett  ki, és ezért magamat hibáztattam, abbahagytam az evést. Három év alatt le is fogytam 40 kilót. Természetesen azóta sok idő telt már el, ami alatt normalizálódott a súlyom, vagyis a csont sovány énem egészséges alakot öltött. Az viszont mélyen belémégett, hogy az étel egy mumus, amitől csak nőhet a hátsóm, és minden olyan nőies idom, ami kerekedhet.

Egyetértek azokkal az elméletekkel miszerint a fogyókúra csak akkor lehet tartósan eredményes, ha életmód változás is bekövetkezik. Nem hiszek abban, hogy tartós marad, ha fél év alatt 15 kilóval könnyebb lesz valaki. Tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy ha az illetővel egy évvel később találkozom majd, akkor már nem lesz olyan karcsú és sudár, mint amennyire hirtelen megvált a súlyfeleslegétől.

Nem hiszek abban sem, hogy valaki okosan leírja hogyan kéne táplálkozni és sportolni, pontosítva, nem hiszek abban, hogy ezek a tételek minden emberre ugyanúgy érvényesek. Szerintem minden szervezet más és más, és minden szervezet máshogy reagál a külső és a bevitt dolgokra. Mindenkinek magának kell kialakítania az étrendjét, mindenki maga kell változtasson a táplálkozási szokásain, hiszen mindenki pontosan tudja magáról, mi az amitől hízik, mi az amire szüksége lenne a testének, stb. Aki azt mondja, hogy ezekkel nincs tisztában, az hazudik.  

Az én szervezetemnek a sporton kívül szüksége lenne az egészséges táplálkozásra, amit nekem úgy kell megoldanom, hogy ezzel a lelkem is békében legyen: vagyis csakis cukor és szénhidrát mentes ételeket kéne ennem, vagy ha egy kis cukor is van benne, akkor azt csak kis mennyiségben ehetem. 

Az óvatosságot már megszoktam az utóbbi kilenc évben. 

Most már csak a konyhával kéne összebarátkoznom.. :)

MIÉRT CSODÁLKOZIK MINDENKI?

Amikor a főzőcskézés témája kerül elő egy társaságban, mindenki hüledezik azon, hogy nem szeretek főzni. Csodálkoznak ezen a szüleim - hiszen mindketten rendszeresen és isteni ízletes ételeket főznek, csodálkoznak a barátok, és teljes kétségbeesését, és értetlenségét fejezi ki szinte minden nap a párom. Én pedig minden alkalommal felsorolom, hogy milyen nyűggel jár ez a tevékenység.

30-as nő vagyok, minden nap fél hatig dolgozom a fővárosban, és egy óra kell ahhoz, hogy hazaérjek. Ha vásárolnék, és főznék is, akkor még este 10-kor is a konyhában görnyednék és mosogatnék.. ami nem tölt fel, nem nyugtat meg, és egyáltalán nem akarok este 8-9 körül már enni.. Ha főzök, azt meg kell enni, és én nem akarok azért ízletes ételeket főzni, hogy aztán ne tudjak ellenállni a látványnak és illatoknak. Nem akarom, hogy nőjön a hátsóm, és jobb dolgom is van annál, mint zöldséget hámozni. Kicsi a konyhám, egy apró panel lakásban élek, ahol még külön asztalom sincs a hús panírozásához, semmi nem fér el lényegében.. így nem is igen törekedtem eddig arra, hogy mindenféle konyhai, főzéshez nélkülözhetetlen felszerelésem meglegyen. Nincs mosogatógépem, nem ismerem a mérleget, krumpli nyomót ajándékba vettem egyszer az uramnak, de nem azért hogy én használjam, hanem hogy ő.. Soroljam még az okokat és indokokat, hogy milyen rettenet számomra a főzés gondolata?

Pszihológus nénik és bácsik szokták azt mondani bizonyos esetekben, hogy gondoljuk végig mit érezhet a másik, és próbáljuk átérezni mi lehet a másik lelkében.. Érzitek ti is a bennem lévő "kiszaladok a világból, ha nem hagytok békén a főzőcske témával" frusztrált lelki világomat?

START INNEN: UTÁLOK FŐZNI

Kezdés, kiindulás, start pont, ahonnan a blog kiindul: Utálok főzni! Nyűg-nyűg-nyűg. Konyha, tányérok, evőeszközök, tálak, evőkanalak, vagdosás, mosogatás, leszűrés, hámozás, szeletelés, rotyogás, meleg, gőz, vásárlás, a boltban sorban állás, hazacipelés, egyre szűkebb hely, idő, energia.. rettenet. És mindezt azért, hogy amiért ennyit dolgoztam 15-20 perc alatt megszűnjön létezni, illetve, hogy amíg a többiek pihegnek a teli bendőjükkel, nekem ott maradjon a mosogatás, az asztal lepakolása, a szemét kivitele, a szellőztetés, a tűzhely súrolás.. rettenet. Utálok főzni.