GASZTRO - AHOGY KEZDŐDÖTT ÉS FOLYTATÓDOTT

Az úgy volt, hogy nem szerettem főzni. De úgy is volt, hogy a piacokat és a kész ételt imádtam fotózni. Volt úgy is, hogy igencsak megorroltak rám, amikor nem készült meleg ebéd vagy vacsora, és volt, hogy én duzzogtam, amiért a konyhában kell állnom, és csetrest sikálnom, pedig annyi más dologgal szívesebben töltöttem volna az időmet. :-)

Bevallom, a szeretettel főzés művelése számomra megfoghatatlan és érthetetlen, távoli fogalom volt.

Végre étel fotó workshop-ot tartott a Zebra, és amikor megláttam a kép vetítés során a kaja fotó csendéleteket a vidéki környezetben, szerelmes lettem. Tudtam, hogy én ilyeneket szeretnék fotózni.. és én ételt szeretnék stylingolni.

Volt azonban egy kis bibi: mégis hogy fotózzak ételt a saját stílusomban, ha nincs sehol az az étel?

Közben új lakó költözött az apró lakásomba egy házi stúdió szett személyében :-), és felépítettem egy tárgyasztalt. Megnyílt a tiszta fények világa is.

No de az étel még mindig hiányzott.

Úgy döntöttem, én fogom elkészíteni.. Akkor még úgy voltam vele, hogy azért várjuk ki ennek a végét, mert lehet, hogy két főzőcske után kimenekülök nem csak a konyhából, de a világból is.

Nem így történt. Elkezdtem ezt a blogot vezetni, és szinte élveztem, hogy megoszthatom a konyhai szerencsétlenkedéseimet és szenvedéseimet. Elkezdtem önmagamon is nevetni, és ezzel megváltozott minden.

Észrevettem, hogy fűszerből már annyit beszereztem, hogy azokat már rendszereznem kell; deszkát fűrészelek és festek – mint a styling részét -, és háttereket, anyagokat, textileket, kanalakat, tálakat kutattam. A receptek ekkor még nem tartoztak a legmeghatározóbb dolgok közé. Mára viszont eljutottam oda is, hogy magam költöm az ételeimet, kísérletezek és szeretem.

A fotók megalkotása folyamat, ami több részből áll. Textúrák, színek, kellékek, árnyékok, fények.. Ahogy a főzést is csak szeretettel érdemes csinálni, úgy az étel fotózását is.

Minden fotós tanfolyamon elmondják milyen fontos a modellekkel való kommunikáció. Hát én legújabban beszélgetek az ételeimmel is.. :-)

KockacZukor

OLASZ KAJA

(Előzetes megjegyzés: A fotó csak illusztráció. Nem jártam piacon! Bár a fotót egy éve én készítettem, most csak díszítő elemnek csatoltam a bejegyzés mellé.:) 

Ahogy közeledett a hétvége, úgy éreztem egyre nagyobb aggódást. Tudtam, hogy meg kell emberelnem magam, ki kell találnom mit főzzek, és ehhez mit vásároljak. Tologattam minden nap magam előtt a feladatot, de pénteken már nem tudtam kikerülni a feladatot. 

Két olasz ételt választottam mára, ugyanis ezek hús mentesek, és reménykedem abban a receptek elolvasása alapján, hogy nem igényelnek komolyabb előkészületet. 

Bár olasz ételekről van szó, nem tészta étel amit készíteni fogok.:) Én nem eszem tésztát, vagy legalábbis, amíg lehet, addig mást eszek, mint a tésztát. Nincs bajom a tészta ízével, valójában több pofára tudnám habzsolni. Kár, hogy szénhidrátból van.. mert így kénytelen vagyok mellőzni.

Szóval két olyan olasz ételt választottam, ami zöldségekkel teli. Úgy gondoltam megúszom ezekkel a piacozást, és mindent megtalálok majd a sima, átlagos közértben is. Egyetlen összetevőről nem tudtam csak, hogy honnan szerzzem be, de olyan lusta voltam, és olyan kedvetlenül álltam neki ennek a vásárlásnak, hogy bevallom nem is érdekelt, hogy megtalálom-e vagy sem. Ez az összetevő az édesgyökér. Végül nem találtam meg ezt a közértjeimben, így kénytelen leszek enélkül a fűszer nélkül főzni. Ami viszont azonnal felidegesített, és még engem is megdöbbentett, hogy nem találtam fagyasztott zöldborsót aaaaa köööözééérttttben.. nem éjjel-nappaliban, nem kisboltban, hanem nagy közértnek a fagyasztott termékei között. Miután 10 percen át vizslattam a pultokat, megkérdeztem egy eladót is, aki közölte, hogy az nincs.. van spenót és sóska, van zöldbab, de borsó nem szokott lenni. Valaki?! Sikítok! Most el kell mennem három teli zacskó kajával egy másik boltba is! Áááá. Teljes depresszióba estem. 

A recept mellett láttam a kész ételekről készült fotókat is. Csodaszép hatalmas fehér babszemek vannak a fotón, de amikor én megláttam a mini fehérbabot a bolti zacskóban, elszontyolodtam. Piacra még mindig nem akartam elzarándokolni, emiatt megbékéltem ezzel a picikével. A zöldbabomon pedig csak itthon vettem észre, hogy sárga hüvelyű, és nem zöld mint a fotón.. szóval ilyen bakikkal kezdem a főzőcskét.. de azért belevágok..

..a kb. 3 m2-es konyhámban.. 

MIÉRT CSODÁLKOZIK MINDENKI?

Amikor a főzőcskézés témája kerül elő egy társaságban, mindenki hüledezik azon, hogy nem szeretek főzni. Csodálkoznak ezen a szüleim - hiszen mindketten rendszeresen és isteni ízletes ételeket főznek, csodálkoznak a barátok, és teljes kétségbeesését, és értetlenségét fejezi ki szinte minden nap a párom. Én pedig minden alkalommal felsorolom, hogy milyen nyűggel jár ez a tevékenység.

30-as nő vagyok, minden nap fél hatig dolgozom a fővárosban, és egy óra kell ahhoz, hogy hazaérjek. Ha vásárolnék, és főznék is, akkor még este 10-kor is a konyhában görnyednék és mosogatnék.. ami nem tölt fel, nem nyugtat meg, és egyáltalán nem akarok este 8-9 körül már enni.. Ha főzök, azt meg kell enni, és én nem akarok azért ízletes ételeket főzni, hogy aztán ne tudjak ellenállni a látványnak és illatoknak. Nem akarom, hogy nőjön a hátsóm, és jobb dolgom is van annál, mint zöldséget hámozni. Kicsi a konyhám, egy apró panel lakásban élek, ahol még külön asztalom sincs a hús panírozásához, semmi nem fér el lényegében.. így nem is igen törekedtem eddig arra, hogy mindenféle konyhai, főzéshez nélkülözhetetlen felszerelésem meglegyen. Nincs mosogatógépem, nem ismerem a mérleget, krumpli nyomót ajándékba vettem egyszer az uramnak, de nem azért hogy én használjam, hanem hogy ő.. Soroljam még az okokat és indokokat, hogy milyen rettenet számomra a főzés gondolata?

Pszihológus nénik és bácsik szokták azt mondani bizonyos esetekben, hogy gondoljuk végig mit érezhet a másik, és próbáljuk átérezni mi lehet a másik lelkében.. Érzitek ti is a bennem lévő "kiszaladok a világból, ha nem hagytok békén a főzőcske témával" frusztrált lelki világomat?