2012. december 28., péntek

POCAK KIPURCANT

Most, hogy a karácsonyi kajakómák időszakának vége, ideje elkezdeni regenerálni a szervezetünket! :)

Pocak kipurcant, pocak nem szeretne egy jó ideig se zsírosat, se cukrosat, se magyarosat, se mákosat, se krémeset, se cupákosat. Amire vágyik az a könnyed és ízes étel.

Készítettem is egy tál VAJBABOT KAPRIBOGYÓS-TONHALAS ÖNTETTEL! 

Hozzávalók:
2 doboz tonhalkonzerv, amit lecsöpögtetsz
2 ek majonéz
1 dl natúr joghurt
2 gerezd lereszelt fokhagyma
2 ek lecsöpögtetett kapribogyó
só és bors
1 kis méretű citrom reszelt héja és átszűrt leve   

Elkészítés:
A lefagyasztott babot puhára főztem. Bár a receptben nem volt benne, de én a lébe tettem egy marhahúsleves kockát is, hogy a bab is kapjon egy kis ízt. A tonhalat, a majonézt, a joghurtot, a reszelt fokhagymát és kapribogyót botmixerrel összepépesítettem, majd sóztam és borsoztam, végül beletettem a reszelt citromhéjat és citromlevet. A babot még melegen kevertem össze az öntettel. Ezután persze hagytam kihűlni, majd betettem a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek. 

Pirítóssal vagy füstölt sajttal kiegészíthető a sali.

Pocak elégedett volt.  ;-)

-KcZ-

2012. december 15., szombat

PARIZER ÉS LEKVÁR HELYETT - VALAMI ÚJ REGGELIRE

Untam már a reggeli pirítósomon a parizert, a sonkát és a lekvárt, így kénytelen voltam kitalálni egy vadonatúj feltétet. Sajnos nem csak reggelire ettem belőle.. így volt.. nincs.. eltűnt.. ;-)



Hámoztam 8 darab jó kövér fokhagyma gerezdet, amit alufóliára raktam, meglocsoltam olívaolajjal, megsóztam, megborsoztam, és csináltam egy batyut az alufóliából. Beraktam a sütőbe, ahol is 15 perc alatt megpuhult annyira a fokhagyma, hogy azt szét tudtam nyomni villával. Aszalt olívaolajos paradicsomból szintén 8 darabot apró csíkokra szeleteltem. Összekevertem a fokhagymával, és tettem bele még: fél fej lila hagymát kis kockákra vágva, egy kanál fehérbor ecetet, oregánót, egy késhegynyi őrölt csilit, egy kiskanál mézet, sót, borsot. 

Pikáns, különleges, ízletes lett! 

Nyami! :)

-kcZ-

PÓRÉHAGYMA LEVESBŐL.. MAJDNEM-MIMÓZA LEVES

A levesek nélkül nem tudom elképzelni az életem! Ma pár órát kint kellett ülnöm az éles hidegben, az esőben, és közben csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretnék egy csésze gőzölgő levest enni.. Eredetileg póréhagyma krémlevest akartam készíteni, de aztán úgy éreztem egyéb zöldségekre is szüksége van a szervezetemnek, így egy "majdnem-mimóza" levest főztem.. Csak majdnem mimóza.. mert nem feltétlenül követtem a receptben leírtakat. (Éhes, és összefagyott voltam, így azt hiszem ez a tényező is komoly szerepet játszott abban, hogy a recept csak idegesített..:) Mégis olyan finom lett, hogy büszkén merem vállalni a kísérletezésemet!  

A recept ismét amolyan kockacZukrosan egyszerű: karfiolt, brokkolit, póréhagymát, répát, egy fél paradicsomot jó puhára főztem, ízesítettem két erőleves kockával, sóval, borssal, és felöntöttem másfél deci főzőtejszínnel. Az egészet forrón összeturmixoltam, és főtt tojással ízesítettem, illetve díszítettem. 

Amikor megkóstoltam akkor döntöttem úgy, hogy megérdemel egy önálló nevet ez az étel: MAJDNEM-MIMÓZA LEVES. 

-kcZ-



2012. december 13., csütörtök

A FRANCIA NŐK NEM HÍZNAK - KÖNYVAJÁNLÓ


Szeptemberben kint voltam Juccal és Marcival Strasbourgban, fantasztikus napunk volt. Amikor elindultunk hazafele, Marci csak annyit mondott, hogy számára a legfeltűnőbb az volt - az emberek vonatkozásában -, hogy itt 
nincsenek kövér emberek, pedig minden második boltocska egy pékség vagy cukrászda.. És tényleg. Provence-ban sem láttam túlsúlyos nőket.. 

Tegnap könyvesboltban jártam, és ezt a könyvet találtam a bolt polcán. Ugye egyértelmű, hogy nem hagyhattam ott. Első ránézésre tele van receptekkel, amik körül szöveges részek vannak. Izgatottan és kíváncsian várom mit találok benne.

Be fogok számolni róla! ;-)

-kCz-


2012. december 9., vasárnap

MEGGYES, ZABPELYHES KEKSZ

Az apró konyhámat egy kisebb csatatérré változtattam, pedig csak egy zabpelyhes kekszet sütöttem. A laptopomról olvastam a receptet, miközben Nina Zilli és Annalisa énekeltek mellettem olaszul, én pedig halandzsa nyelven követtem őket: néha Pavarottis öblösséggel, néha fütyürészve, néha egy kis plusz dallamot belefűzve, és a kekszem hozzávalóival elbeszélgetve.. Igen. No. Énekelve beszélgettem a tönköly liszttel, és a magozott meggyel: mit keresel a földön, ne ragadj mááá be, változz kis sütivé, stb. A szomszédok elég jól bírták a műsorom, senki nem kalapálta a radiátort, hogy hagyjam abba.

A recept egyszerű és egyértelmű, könnyen követhető. Éééééés! Méricskélni kell hozzá! Éééééés, bár eddig nekem nem volt konyha mérlegem, ez tegnap óta megváltozott! Ugyanis igazi Kockaczukor bloghoz passzoló ultramodern, kör alakú, türkiz mérleget kaptam két kebelbarátnőmtől. Annyira örültem neki, hogy ma egyszerűen muszáj volt méricskélnem. :) Soha nem sütöttem még süteményt, és olyan nagyon komolyba nem is mertem belevágni, így esett a választásom a zabkekszre. Lehet, hogy ez nem is a sütemények kasztjához tartozik? Lehet, hogy a keksz, alsóbb rendű mint az édes krémesek? Nem baj, én abszolút koncentráltan, és lélegzet-visszafojtva ücsörögtem a kis sámlimon a gáztűzhely előtt, figyelve, hogy nehogy odaégjen az alja.  



Miután mindet egyesével megszemléltem, és nyugtáztam azt is, milyen finomak, sajnos ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy még mindig nincs mosogatógépem.. :(( Valaki?! Hm?! Naaa..


Hozzávalók:

- 15 dkg vaj
- 1 tojás
- 8 dkg nádcukor
- egy csipet só
- 20 ml vanília lé
- 15 dkg darált zabpehely
- 10 dkg teljes kiörlésű búzaliszt
- 1 ek méz
- 1 tk szódabikarbóna
- 2 marék meggy (meggybefőtt)

Elkészítés:

A tojást a cukorral, sóval, mézzel és a vajjal kikevertem. Hozzáadtam a vaníliát, majd a zabpelyhet. A lisztet elkevertem a szódabikarbónával, majd fokozatosan a krémhez adtam. Hozzáadtam a magozott meggyet. Kanálnyi darabokat a tenyeremben keksz formára lapítottam, majd - mivel nem volt itthon -sütőpapír helyett vajazott alufólián, előmelegített sütőben megsütöttem.

2012. december 6., csütörtök

TERVEK, KÖZÉRDEKŰ FELHÍVÁS ;-)

Igen! Jól látjátok! Nem főzök.. és magyarázkodhatnék.. hát meg is teszem. ;-) A munkahelyemen decemberi hajtás van, és a munkaidőm az egyes napokra nézve is kissé meghosszabbodott. Mire hazaérek, már este hét-nyolc óra van, és azon kívül, hogy lerogyok, vagy egy forró kád vízben elalszom, nem vagyok életképes. Aztán reggelente persze anyázok, amiért a hűtőmben még egy doboz tej sincs, de még bevásárolni sincs erőm. Hétvégén a fotózás örömeinek élek, és a kisautómat ásom ki a hó alól.. miközben illatozó marhapörköltről álmodozom.. de legalább álmodozom róla.:)

Azt tervezem, hogy a következő évtől - már januártól - közös főzőcskézéseket szeretnék tartani. Van-e olyan vállalkozó kedvű köztetek, aki beszállna egy-egy ilyen közösségi kotyvasztásba, és még ahhoz is hozzájárulna, hogy fotó készüljön róla, illetve beszámoló része legyen? A cél, egymástól ellesni és megtanulni a főzőcskézés fortélyait, nevetni, megenni amit készítettünk, és örülni egymásnak! Ha érdekelne a dolog, írj nekem: kockaczukor.postalada@gmail.com, vagy http://www.facebook.com/KockacZukor.

-kCz-



2012. november 18., vasárnap

SÜLT HALACSKA SPENÓT ÁGYON

Áhh.. be vagyok rágva! Ebben a szörnyű időben, amikor kint is minden sötét, nem lehet normálisan lefotózni az ételeket. Hova tegyem a tálat, a tányért, azt az illatosan gőzölgő finomságot, amit sikerült megalkotnom? Sehol egy kis természetes fény.. ááá.. megőrülök ettől. Nem szeretem a novembert, és kész! Természetesen tudom mi a megoldás erre a problémámra, és már folyamatban is van ennek a megvalósítása.. már csak pár hét.. és remélem ragyogni fognak a kész ételeim! ;-)

Sztí látogatott el hozzám vasárnap, amit egy tökéletes lehetőségnek tartottam arra, hogy kipróbáljak egy új halas receptet. Spenótágyon sült halat készítettem, és mennyei lett.. pedig én egyedül csináltam!! :) Ezt adjátok össze! ;-)

Mélyhűtött spenótleveleket vettem, amit előfőztem. Ezzel kibéleltem a sütőtálat, és szárított fokhagymával, sóval szórtam meg. Reszeltem erre egy kis sajtot, majd rátettem erre a két szép szelet filézett halat. Erre szórtam hal fűszert, ismét egy réteg reszelt sajtot tettem rá, majd jöhetett egy kis citrom és a paradicsom. Zsupsz ment a sütőbe, és fél óra múlva már be is járta a kis lakásomat a sült illata.

Bár én így magában ettem meg a spenótos halat - a köret nem az én műfajom - Sztínek készítettem hozzá erőleves-, és tyúkhúsleves kockával főtt rizst. Imádta az ebédet, és én is elégedett voltam. ;-) Nem is tartott olyan sokáig az elkészítése, és a mosogatást is későbbre hagytam..  Mosogatógépet szeretnék!!! Igazán megszánhatna a Mikulás.. :(.. ;-)



2012. november 17., szombat

EGY DÉLUTÁN ÁCIVAL ÉS CÉZANNE-NAL

Az úgy volt, hogy Áci felajánlotta, hogy szombaton sütne-főzne ebédet, majd miután a kajakómából is kipihegtük magunkat, sétáljunk el a Szépművészetibe - már egy ideje terveztük, hogy megnézzük a Cézanne kiállítást. Én azonnal bólogattam helyeselve az ebéd felajánlásra. Amikor Ácihoz érve megkérdeztem mit segíthetek, csak annyit mondott, hogy hagyjam alkotni. :) Vagyis elnézést, de most kivételesen új recepttel nem szolgálhatok. Természetesen nem bírtam ám tétlenül, és kötelességemnek tartottam legalább lelki támogatást nyújtani a rakott zöldség elkészültéhez. Hát beszéltem, és meséltem, és csicseregtem a konyhában tüsténkedő Ácinak..:)



Az ebéd isteni lett, alig maradt belőle pár kanállal..  :)



Cézanne festészete számomra érdesnek, erősnek, néha erőszakosnak hatott, a finom átmeneteket nélkülöző, éles, határozott, színek közötti határokkal.  A festő rajongója ugyan nem lettem, de az ecset kezelése, és az akvarelljei lenyűgöztek; a pasztell színei, és az a kevés színfolt amit ezeken a képeken használt, olyan nyugalmat és magabiztosságot sugároztak, ami maradandó emlékké tette a kiállítást.

Búcsúzom Tőletek egy csendélettel, Cézanne konyhájából:


-kcz-







2012. november 5., hétfő

DE HÁT HOGY FŐZZEK, HA ELZÁRTÁK A GÁZT?


Jajj, jajj, na de mégis hogy? Erre nem voltam felkészülve..

Mint kiderült a társasházban 5 teljes napra elzárták a gázt, mert szerelések folynak.. hát hogy fogok így sütni-főzni?

Rakjak tüzet a szoba közepén..?

:((

Azt hiszem salátáznom kell..


2012. november 3., szombat

GASZTRO LAPOK

Volt időm az elmúlt két napban megnézegetni egy-két magyar gasztro lapot. Mind csodásan színes, és egy oldalon több recept is van; természetesen az ételek fotóival együtt, amikből egy-kettőbe mindig szerelmes leszek. Sajnos mégis csak egyetlen lapot tudtam értékelhetőnek minősíteni. Mégpedig azt, amelyikben olyan ételek voltak, amiket én is elfogyasztanék, és amik nem voltak túlbonyolítva, és megbolondítva olyan zöldségekkel és fűszerekkel, amik nálunk nemigen kaphatóak, nehezen beszerezhetőek, illetve amiktől idegenkedem.. pl. a szőlős, szirupos forró mártás a krumplin és húson.

Van egy olyan papír minőség, amiből, ha az újság készül, én azért megveszek. Németországban, a reptéren volt szerencsém egy ilyen gasztro újsággal találkozni, és bevallom, nem a tartalma, hanem a minősége miatt vettem meg a lapot.. én már csak ilyen vagyok, nem kell azért kinevetni. Azóta azért a tartalmát is átvizslattam, és ami az ételek között első látásra megfogott, az a polenta volt, ugyanis ilyet még soha nem ettem - ahogy a gerslivel is csak pár hete ismerkedtem meg.

Bár nagyon hirtelen kijelentés ez most tőlem, és lehet, hogy végig se gondoltam rendesen ezt, de a közeljövőben készítek majd pl. sült fűszeres, kecskesajtos polentát, készítek majd tengeri halat spenót ágyon, és ha egyszer sikerül összeszednem minden bátorságomat, és tényleg lesz rá időm, akkor elkészítem életem első burgundiai marharaguját (boeuf bourguignon) is, mert már csak a recept elolvasásától elkezdtem szédelegni.. és vágyom az ízére, de nagyon. :)



Az édességekkel valahogy nem sikerül megbarátkoznom.. olyan pökhendien néznek ki ezekben az újságokban is..;-) és ez nekem nem nagyon tetszik.. :))