2012. október 4., csütörtök

LÉNYEGTELEN SZERTARTÁS

Az életemben nem játszik különösebb szerepet az étkezés, vagyis én nem tartom a nap fénypontjának sem a kiadós reggelit, sem a kiadós ebédet, sem a vacsorát. Nem foglalkoztat a gondolat, hogy mit kéne főzni és ehhez mit kéne megvásárolni, van-e otthon még az alapanyagokból, és hogy egyáltalán hol kaphatóak ezek. 

Egyszer lapozgattam egy újságot a kocsiban az anyós ülésen, és spenót levélből készült étel volt az egyik oldalon. El voltam ragadtatva a gyönyörű étel fotótól, de amit hangosan kimondtam, az állítólag nem volt mindennapi. Megkérdeztem ugyanis a páromat, hogy hol lehet ilyen spenót levelet kapni egyáltalán? A párom nagy levegőt vett, és mosolyogva mondta, hogy a piacon.. Piacon? Milyen piacon? Hol van a közelünkben piac egyáltalán, kérdeztem vissza. 

Szóval - ahogy a pasi mellettem mindig fogalmaz - fogalmatlan vagyok a főzés tudományához. De hát tehetek én arról, hogy a fotó szépsége jobban megfogott, mint maga az étel..? Miért érzem, hogy az emberek többsége E.T.-nek néz, ha kifejezem a közömbösségemet a lábosok, és kések vonatkozásában? Természetesen az oldalbordám  - vagy ki kinek az oldalának a bordája? - nem adja fel, és kitartóan kérdezgeti minden nap, hogy mi a vacsora? Én pedig visszakérdezek, hogy én nem tudom, te főztél? Néha sajnálom őt, mert érzem az igényét arra, hogy egy illatos otthonba térjen haza. A gond csak az, hogy számomra az otthon illata, a frissen mosott és száradó ruháké legfeljebb, de semmiképpen nem azé az edényé, amiben étel gőzölög, és amit majd nekem kell elmosogatni..

Az étel az életemben amúgy is a mumus.. de erről majd legközelebb. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése