MIÉRT CSODÁLKOZIK MINDENKI?

Amikor a főzőcskézés témája kerül elő egy társaságban, mindenki hüledezik azon, hogy nem szeretek főzni. Csodálkoznak ezen a szüleim - hiszen mindketten rendszeresen és isteni ízletes ételeket főznek, csodálkoznak a barátok, és teljes kétségbeesését, és értetlenségét fejezi ki szinte minden nap a párom. Én pedig minden alkalommal felsorolom, hogy milyen nyűggel jár ez a tevékenység.

30-as nő vagyok, minden nap fél hatig dolgozom a fővárosban, és egy óra kell ahhoz, hogy hazaérjek. Ha vásárolnék, és főznék is, akkor még este 10-kor is a konyhában görnyednék és mosogatnék.. ami nem tölt fel, nem nyugtat meg, és egyáltalán nem akarok este 8-9 körül már enni.. Ha főzök, azt meg kell enni, és én nem akarok azért ízletes ételeket főzni, hogy aztán ne tudjak ellenállni a látványnak és illatoknak. Nem akarom, hogy nőjön a hátsóm, és jobb dolgom is van annál, mint zöldséget hámozni. Kicsi a konyhám, egy apró panel lakásban élek, ahol még külön asztalom sincs a hús panírozásához, semmi nem fér el lényegében.. így nem is igen törekedtem eddig arra, hogy mindenféle konyhai, főzéshez nélkülözhetetlen felszerelésem meglegyen. Nincs mosogatógépem, nem ismerem a mérleget, krumpli nyomót ajándékba vettem egyszer az uramnak, de nem azért hogy én használjam, hanem hogy ő.. Soroljam még az okokat és indokokat, hogy milyen rettenet számomra a főzés gondolata?

Pszihológus nénik és bácsik szokták azt mondani bizonyos esetekben, hogy gondoljuk végig mit érezhet a másik, és próbáljuk átérezni mi lehet a másik lelkében.. Érzitek ti is a bennem lévő "kiszaladok a világból, ha nem hagytok békén a főzőcske témával" frusztrált lelki világomat?