Ma úgy döntöttem a blog oldalamon nem csak kaja recepteket, bénázásokat, és főzőcskézést osztok meg veletek - no és persze a siránkozásomat a már oly régen vágyott mosogatógépre áhítozva - hanem olyasmiket is, ami minden csak nem kaja. Természetesen az alapok megmaradnak, vagyis fejlesztem én a főzőcskézős tudományomat.. Sőt. Szombaton KockacZukor 2. bevetés lesz! Alig várom! De addig is egy kis bejegyzés valami másról:
Repülőtéri várakozás
A héten kint jártam a repülőtéren, és várakoztam. Elnéztem az
embereket akik a világ összes színes arcát viselik, elnéztem a
mozdulatokat, a pakolászásokat, a bőröndöket, a keresgéléseket, a
telefonálásokat, internetezéseket, infó kéréseket, a pénz váltásokat,
vásárlásokat, akiknek sietős volt, és akik csak úgy kényelmesen
mozogtak. Nagy volt a zaj, mégis olyan szipuszerűnek éreztem, mintha
lassított felvételt néztem volna. Kint volt a tévé, fotósok.. de nem
láttam kit vártak ennyire.. Viszont azt láttam, milyen csodás pillanat
is meglátni a rég nem látott szerettedet, integetni neki, vagy ha nem
vett észre, utána sietni, és megölelni.
Ölelhetsz finoman,
mint amikor el sem hiszed, hogy ott van a szerelmed újra a karjaidban,
és vigyázni kéne rá, mint egy apró törékeny ékszerre; ölelhetsz erősen,
mint aki többé nem akarja elengedni a megöleltet; csókolhatsz
szenvedélyesen, közben elfelejtve a külön töltött időt, és csak a
pillanatara koncentrálva; de csókolhatsz sietősen is, az otthon melegére
és várt ölelésekre gondolva..
Mind-mind tele mosollyal és
szeretettel, szinte csodálkozom azon, hogy a repterek nem világítanak
ettől a sok pozitív energiától..:) Igazán jó terápiás helyszín.:)
Hugi megérkezett, és beszálltunk mi is az egymást szerető és ölelő emberek sugárzó társaságába.
Photo by Naky: http://www.facebook.com/naky.photography
All rights reserved (c) 2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése